A sclerosis multiplex (SM) egy neurológiai betegség, amely az agy és a gerincvelő idegeit érinti. Károsítja a mielinhüvelyt, az idegrostok körüli védőbevonatot a központi idegrendszerben. Tudjon meg többet a tünetekről, kockázati tényezőkről, és arról, hogyan diagnosztizálják és kezelik.
A Neuraxpharm alternatív gyógyszereket kínál a sclerosis multiplexhez kapcsolódó tünetek kezelésére, és miután orvosa felmérte az Ön konkrét szükségleteit, felírhatja az Ön szükségleteihez és betegségéhez legjobban alkalmazkodó terméket.
A sclerosis multiplex (SM) egy krónikus (hosszú távú) betegség, amely károsítja a központi idegrendszert, beleértve az agyi idegeket, a gerincvelőt és a látóidegeket. SM esetében az immunrendszer a mielinhüvelyt (idegrostok körüli védőbevonat) támadja. Ez az idegkárosodás megszakítja a központi idegrendszerből érkező üzenetek áramlását, ami a testfunkciók romlását vagy elvesztését okozza. Az SM a tünetek széles skáláját okozza, például fáradtságot, járási nehézségeket, látási problémákat, valamint gondolkodási és tervezési problémákat.
Az SM-nek három fő típusa van. Az alapján nevezték el őket, hogy hogyan hatnak a szervezetre az idő múlásával:
Relapszáló-remittáló SM (RRSM): A legtöbb SM-el diagnosztizált beteg (85%) relapszáló-remittáló sclerosis multiplexben (RRSM) szenved, és a betegség első jeleit a 20-as éveik elején tapasztalják1. Az RRSM-ben szenvedő személynek vannak időszakai, amikor a meglévő vagy új tünetek agresszíven jelentkeznek; az ilyen időszakot relapszusnak, fellángolásnak vagy exacerbációnak nevezik. A relapszusok gyakran minden figyelmeztetés nélkül előfordulnak, bár lehetnek stresszel kapcsolatosak vagy betegség után is jelentkezhetnek. Általában néhány napig vagy hétig tartanak, és a tünetek lassan javulnak hasonló időtartam alatt. A rohamok közötti időszakot, amikor a tünetek eltűnnek, remissziónak nevezik. Az SM azonban továbbra is aktív ezekben az időszakokban, és az idegek károsodása folytatódhat. A diagnózis után az SM-ben szenvedő személynél jellemzően időről időre jelentkeznek relapszusok, amit heteken, hónapokon vagy akár éveken át tartó remisszió követ.
Szekunder progresszív SM (SPSM): Ha nem kezelik, az RRSM-ben szenvedők akár 80%-át fenyegeti az SPSM kialakulásának kockázata, azonban kezeléssel ez az arány sokkal alacsonyabb2. Ez lassan történik, általában 10-15 év alatt. Ebben a fázisban a relapszusok régi folyamata, amelyet remissziós időszakok követnek, általában leáll. Néhány embernél még mindig előfordulhatnak relapszusok, de valószínűleg ezután sem gyógyulnak meg teljesen, és végig szenvedni fognak bizonyos tünetektől. SPSM esetében a tünetek idővel fokozatosan rosszabbodnak. Az SPSM általában RRSM-ből alakul ki, bár néhány embernél már az elején diagnosztizálják az SPSM-et.
Primer progresszív SM (PPSM): Az SM-ben szenvedők körülbelül 15-20%-a tapasztal PPSM-et3. A tünetek idővel fokozatosan rosszabbodnak, nem jelentkeznek relapszusként. „Primer progresszívnek” nevezik, mert a betegség első (primer) tüneteitől alakul ki. Nincsenek remissziók, de előfordulhatnak hosszú időszakok, amikor úgy tűnik, hogy a beteg állapota észrevehető változások nélkül stabilizálódik.
Becslések szerint világszerte 2,1-2,2 millió SM-ben szenvedő ember él,4,5 és ez a betegség körülbelül két-háromszor gyakoribb a nőknél, mint a férfiaknál6,7.
Az Európai Sclerosis Multiplex Platform szerint Európa-szerte több mint 700 000 ember szenved SM-ben. Ez azt jelenti, hogy az EU-ban több mint egymillió embert érint az SM a gondozói szerepük és családtagjaik révén8.
Mindenki másképp éli meg az SM-et. A tünetek széles skálája létezik, egyénenként változhatnak, és a test különböző részeit érintik.
Az SM többféle tünetet okozhat, és nincs olyan tipikus mintázat, amely mindenkire vonatkozna. Előfordulhat, hogy ami valakinél korai tünet, az senki másnál nem jelentkezik.
Általában azonban a leggyakoribb első tünetek a következők:
Az alábbiakban az SM egyéb tüneteit soroljuk fel, de ezek ritkábban fordulnak elő a betegség korai szakaszában, és inkább egy későbbi szakaszban jelentkeznek.
Az SM típusától függően a tünetek szakaszosan jelentkezhetnek és elmúlhatnak, és idővel fokozatosan súlyosbodhatnak.
Nem lehet előre megjósolni, hogy valaki SM-e hogyan fog előrehaladni. A betegeknek különböző időpontokban különböző tüneteik lehetnek.
Az SM Klinikai Vizsgálatok Nemzetközi Tanácsadó Bizottsága szabványos meghatározásokat ad az SM négy alapvető formájára10:
A klinikailag izolált szindróma (CIS) nem szerepelt az SM kezdeti klinikai definícióiban11. Azonban ma már felismerték, hogy ez a betegek által tapasztalt neurológiai tünetek első epizódja, és általában legalább 24 óráig tart. A CIS lehet az első jele annak, hogy egy személy SM-ben szenved. Egyesek azonban soha nem tapasztalnak további tüneteket.
Az MRI vizsgálat megerősíti, hogy vannak-e elváltozások (sérült területek) az agyban vagy a gerincvelőben. Ha ez a helyzet, nagyobb az esélye a további epizódok kialakulásának, és nagyobb az SM diagnózis valószínűsége.
Az SM-nek van egy késői (vagy előrehaladott) szakasza is, amelyet a legtöbb beteg soha nem ér el. Ha az SM eléri az előrehaladott stádiumot, a beteg elveszítheti járóképességét, és más, életét megváltoztató tüneteket tapasztalhat, például nem tud beszélni vagy írni. Előfordulhat, hogy odaadó gondozásra és támogatásra van szükségük napi szükségleteik kielégítéséhez.
A késői vagy előrehaladott stádiumban több SM tünet is előfordulhat egyidejűleg, és jelentős testi fogyatékosság lép fel. A késői stádiumú SM tünetei a következők:
A késői stádiumú SM sok tünete megegyezik az SM egyéb formáival. A különbség azonban a késői stádiumú SM-hez képest az, hogy sok tünet egyidejűleg jelentkezhet, és az orvosoknak nehéz lehet őket kezelni.
elenleg nem ismert, hogy egyeseknél miért alakul ki SM. Valószínű, hogy a betegséget genetikai és környezeti tényezők kombinációja okozza.
Az SM egy autoimmun betegség, ami azt jelenti, hogy a szervezet immunrendszere a test egyes részeit idegen anyagnak tekinti, és megtámadja a saját szöveteit. SM esetében az immunrendszer megtámadja a mielinhüvelyt, amely védi és fedi az agyban és a gerincvelőben lévő idegrostokat. A mielinhüvely kis foltokban begyullad, ami megzavarja az idegeken keresztül haladó üzeneteket (jeleket), ami az SM neurológiai jeleihez és tüneteihez vezet.
Még nem ismert, hogy mi okozza azt, hogy az immunrendszer megtámadja a mielinhüvelyt, de van néhány tényező, amely szerepet játszhat az SM kialakulásában:
Az SM nem öröklődik közvetlenül. Ha azonban egy testvér SM-ben szenved, nagyobb a kockázata a betegség kialakulásának. A kockázatot 2-4%-ra becsülik, szemben az általános népesség 0,2%-os kockázatával13
Az SM nem fertőző és nem örökölhető. A tudósok azonosítottak néhány olyan tényezőt, amelyekről kiderülhet, hogy szerepet játszanak az SM kialakulásában:
Az SM általában nem halálos; ritka, hogy valaki magába az SM-be haljon bele. Néhány betegnél azonban olyan fogyatékosságok alakulhatnak ki, amelyek érzékenyebbé teszik őket a súlyos szövődményekkel szemben, amelyek végzetesek is lehetnek.
Az SM-ben szenvedők átlagos várható élettartama hozzávetőleg 5-10 évvel alacsonyabb, mint azok körében, akik nem szenvednek a betegségben, de ez a várható élettartam különbség drámaian csökkent az elmúlt években.
Az SM-et nem könnyű diagnosztizálni. Ez egy összetett betegség, sok különböző tünettel. Ha lehetséges SM tünetek jelentkeznek, először orvoshoz kell fordulni.
Az SM korai jelei és tünetei egyénenként változnak, és nehéz lehet pontosan meghatározni, hogy mikor kezdődtek. A pontos diagnózis felállítása több hónapig is eltarthat, mivel az orvosoknak számos különböző vizsgálat elvégzésével meg kell vizsgálniuk a tünetek összes lehetséges okát.
Ha az orvos úgy gondolja, hogy valakinél SM állhat fenn, neurológushoz, a központi idegrendszert érintő rendellenességek specialistájához utalja, hogy kivizsgálják.
Nincs meghatározott vizsgálat az SM diagnosztizálására. Ehelyett az orvos elvégzi a kezdeti értékelést, és elrendelhet néhány vérvizsgálatot a tünetek egyéb okainak kizárására. Ezután szükség esetén az orvos neurológushoz utalja a beteget további vizsgálatokra.
A neurológusok által az SM diagnosztizálására használt vizsgálatok a következők:
Az SM-re nincs gyógymód. Ehelyett a kezelés és a gyógyszeres kezelés a tünetek szabályozására, a relapszusok számának csökkentésére és a betegség előrehaladásának lassítására összpontosít.
Az SM kezelése az egyéntől és az általa tapasztalt tünetektől vagy problémáktól függ.
Számos gyógyszer áll rendelkezésre az SM előrehaladásának lassítására és a tünetek kezelésére.
A kezelési lehetőségek a következők lehetnek:
Sok SM-ben szenvedő beteg alkalmaz terápiát, beleértve a kiegészítő terápiákat is, hogy kezeljék tüneteiket és javítsák jólétüket. A hagyományos kezelések, például a DMT-k mellett terápiák is alkalmazhatók.
A terápiák a következők lehetnek:
Alapvető fontosságú, hogy egy SM-ben szenvedő beteg rendszeresen egyeztessen egészségügyi szakemberekkel, és évente legalább egyszer átfogóan áttekintse ápolási és gondozási szükségleteit. Ez biztosítja, hogy kezeljenek minden új tünetet vagy problémát, tudjanak a szükséges fizikai, pszichológiai és érzelmi szükségletekről, és folyamatosan tájékoztassák őket az új kezelési lehetőségekről.
Nincs ajánlott étrend az SM előrehaladásának lassítására, de egészséges, kiegyensúlyozott étrend javasolt. A kutatások azt sugallják, hogy az egészséges étrend követése segíthet az SM-ben szenvedőknek fizikai és mentális egészségük javításában16. Segíthet enyhíteni az SM tüneteit is, mint például a székrekedést és a fáradtságot.
Az egészséges, kiegyensúlyozott étrendnek sokféle élelmiszert kell tartalmaznia, például a következőket.
Segíthet enyhíteni az SM tüneteit is, mint például a székrekedést és a fáradtságot.
Az egészséges, kiegyensúlyozott étrendnek sokféle élelmiszert kell tartalmaznia, például a következőket:
A rendszeres testmozgás fontos az általános egészség és erőnlét szempontjából. A kutatások azt mutatják, hogy az SM-ben szenvedő, enyhe vagy közepesen fogyatékos betegek esetében a testedzés hatékonyan javítja az aerob kapacitást és az izomerőt. Javíthatja a mobilitást, a fáradtságot és az egészséggel összefüggő életminőséget is17.
Azok, akik rendszeresen végeznek aerob testmozgást, a következő előnyöket élvezik:
Jelenleg nincs bizonyított módszer az SM kialakulásának megelőzésére vagy a betegség teljes gyógyítására.
A szakértők úgy vélik, hogy genetikai és környezeti tényezők kombinációja járul hozzá az SM kialakulásához. Ha ezeket a tényezőket jobban megértjük, az a megelőzési módszerek és a hatékony kezelési lehetőségek jövőbeli megtalálásához vezethet.
Bár a kutatók még nem tudták azonosítani a sclerosis multiplex okát, és nem tudták kidolgozni a megelőzés módját, jelentős előrelépések történtek, amelyek segítettek a diagnózis, a kezelések és a támogatás javításában.
Az SM-mel, valamint az immun- és idegrendszer működésével kapcsolatos több évtizedes kutatás szilárd alapot hozott létre a tudományos fejlődéshez. Az SM kutatásba való jelentős beruházás a következőket eredményezte:
Az új felfedezések folyamatosan változtatják az SM kezelési lehetőségeit, és segítik az SM-hez kapcsolódó fogyatékosságok csökkentését.
Epilepszia
Epilepszia
Csatlakozzon levelezőlistánkhoz
Kérjük, jelentkezzen be a hitelesítő adataival!
Nincs fiókja? Regisztráció
