Az epilepszia egy neurológiai betegség, amely az agyat és az idegrendszert érinti. Az epilepsziát „spektrumzavarnak” tekintik, mivel számos oka és több különböző rohamtípusa van, súlyossága és hatása pedig személyenként változhat, számos egyidejűleg fennálló állapot mellett.
Az epilepsziában szenvedők gyakori rohamokat tapasztalhatnak, amelyek számos tünetet okoznak, a merevségtől vagy az üres tekintettel bámulástól a kontrollálhatatlan remegésig vagy rángatózásig.
Az epilepsziás rohamok az agyban kezdődnek, és az agy elektromos aktivitásának zavara miatt alakulnak ki. Az egyéb típusú rohamok, például az alacsony vércukorszint vagy szívproblémák által okozott rohamok nem epilepsziás rohamok.
Az epilepsziának számos típusa létezik, beleértve a fokális epilepsziát, a generalizált epilepsziát és a kombinált generalizált és fokális epilepsziát. Az orvosok megvizsgálják a rohamok típusait és azt, hogy mi okozta őket, hogy segítsen besorolni az epilepszia típusát1.
Több mint 40 különböző típusú epilepsziás roham létezik. Egyes rohamok esetén az emberek éberek maradnak, míg más rohamok tudatvesztést okozhatnak. Remegést és rángatózást okozhatnak, vagy szokatlan érzéseket kelthetnek az emberekben. A fő rohamtípusokat és azok tüneteit részletesen ismertetjük az alábbi, tünetekkel foglalkozó részben.
Az epilepszia az egyik leggyakoribb neurológiai (vagyis idegrendszert érintő) betegség a világon1. Minden embert érinthet korra, faji hovatartozásra és társadalmi osztályra való tekintet nélkül. Világszerte körülbelül 50 millióan szenvednek ebben a betegségben2, azonban a becslések szerint az epilepsziások 70%-a rohammentesen élhetne megfelelő diagnózis és kezelés mellett.
Az epilepszia fő tünete az epilepsziás rohamok. Ezeket az agyban hirtelen fellépő elektromos aktivitás okozza, amely megzavarja az agy működését és összekeveri a szokásos üzenetküldést. Attól függően, hogy az agy melyik része érintett, a rohamok különböző módon érinthetik az embereket.
Az epilepszia fő tünete a visszatérő rohamok – ezek gyakran kiszámíthatatlanok és epizodikusak, ami azt jelenti, hogy jönnek és mennek. Sokan azonban hasznosnak tartják, ha nyomon követik, hogy mi történik minden roham előtt, hogy jobban megértsék a rájuk jellemző figyelmeztető jeleket.
A legtöbb epilepsziás roham rövid ideig (kevesebb mint öt percig) tart, és magától megszűnik. Néha azonban a roham öt percnél tovább tart, vagy több roham is előfordulhat anélkül, hogy lenne közöttük helyreállási idő. Ezt „status epilepticusnak” nevezik, és sürgősségi segítségre és/vagy gyógyszeres kezelésre lehet szükség a roham mielőbbi megszüntetéséhez.
A rohamok fokális, az agy egyik részében kezdődő és generalizált rohamokra kategorizálhatók, amelyek az agy minden részét érintik.
A fokális rohamok általában rövidek, kevesebb mint két percig tartanak.
Az epilepsziának nincsenek meghatározott szakaszai; hirtelen jelentkezhet és bármely életkorban elkezdődhet. Bárkinek lehet egy epilepsziás rohama, és ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy epilepsziás.
Az epilepszia gyakran egy életen át tartó állapot, bár bizonyos típusú epilepsziák korlátozott ideig tartanak, és a rohamok végül megszűnnek.
A rohamok általában kiszámíthatatlanok, rövidek és epizodikusak, ami azt jelenti, hogy jönnek és mennek, így nehéz lehet előre jelezni őket.
A jelek különböző embereknél is eltérőek lehetnek, ezért célszerű képet alkotni minden egyes roham során észlelt figyelmeztető jelről, hogy segítsen előre jelezni és felkészülni a rohamokra. A figyelmeztető jelek a következők lehetnek:
A fokális tudatos rohamokat néha „aurának” nevezik, és gyakran arra figyelmeztetnek, hogy tónusos-klónusos roham következik. Ezek magukban foglalhatják a déjà vu érzést (olyan érzés, mintha már járt volna itt), hirtelen erős félelem vagy öröm érzése, bizsergés a karokban és lábakban, merevség vagy a test rángatózása, szokatlan ízek vagy szagok és „emelkedő” érzés a hasban.
z epilepszia okai összetettek és nem mindig könnyen azonosíthatók, és az epilepsziának gyakran nincsenek azonosítható okai. Ennek oka lehet az egyéni genetika, az agy szerkezeti változása vagy más mögöttes állapotok, például agydaganatok és fertőző betegségek, például agyhártyagyulladás és vírusos agyvelőgyulladás. Bizonyos események valószínűbbé tehetik az epilepsziás rohamokat, például a baba agyának oxigénhiánya szülés közben, vagy balesetből vagy stroke-ból származó agysérülés.
Az epilepsziában szenvedő felnőtteknél a halálozás kockázata akár háromszor magasabb4, mint az általános népesség körében. Tanulmányok szerint a várható élettartam akár 10 évvel is csökkenhet, ha az epilepsziának ismert oka van5.
Az epilepszia genetikai hajlamhoz köthető, vagy az agyban bekövetkezett elváltozások miatt alakulhat ki. Ez magában foglalhatja a következők által okozott agykárosodást:
A rohamok véletlenszerűen jelentkezhetnek, de sokak szerint bizonyos tényezők kiválthatják őket, például az alváshiány, a stressz, a gyógyszeres kezelés, a kábítószer vagy az alkohol, az étkezések kihagyása, az ébredés, a menstruáció és a villogó vagy pislákoló fények. Ezek a tényezők önmagukban nem okoznak epilepsziát, hanem az epilepsziás rohamok gyakori kiváltói.
Körülbelül minden harmadik epilepsziás beteg családtagja epilepsziában szenved, ami arra utal, hogy az ok gyakran örökletes. Sokan azonban akiknek a szüleik epilepsziásak, nem tapasztalnak rohamokat, és nem alakul ki epilepszia. Ez néha egy nem öröklött genetikai Ez néha egy nem öröklött genetikai hajlam eredménye is, amelyet a génekben bekövetkezett változás okoz, ami a kor előrehaladtával történhet.
Az epilepszia bárkinél, az élete során bármikor kialakulhat, de leggyakrabban gyermekeknél és 65 év felettieknél diagnosztizálják. Ennek az az oka, hogy ezekben az életszakaszokban valószínűbb okok vannak jelen, például születési nehézségek és gyermekkori fertőzések vagy stroke-ok az időseknél.
Az epilepszia kialakulása gyakran élethosszig tartó állapot, bár számos kezelési lehetőség létezik a rohamok csökkentésére vagy akár azok teljes megszüntetésére.
Néha a gyógyszeres kezelés segít abban, hogy az emberek egy évig vagy annál is tovább rohammentesek maradjanak, mielőtt látszólag teljesen véletlenszerűen újabb rohamot tapasztalnának. Ezt „áttöréses rohamnak” nevezik, és különböző okok miatt fordulhat elő. Ha áttöréses rohamot tapasztal, tanácsos orvosi tanácsot kérni, ha a kezelésén módosítani kell.
Sokan egész életükben kezelés alatt maradnak, de néhány embernél a rohamok idővel eltűnnek, ami azt jelenti, hogy abbahagyhatják a gyógyszerek szedését. Amikor így megszűnik az epilepszia, azt spontán remissziónak nevezik.
Az epilepsziával diagnosztizált betegek hajlamosak ismétlődő rohamokra, amelyek az agyban kezdődnek, ezért az orvosok valószínűleg csak akkor vizsgálják ki, ha Ön egynél több rohamot tapasztalt.
Ha egyetlen rohamot tapasztal, az nem jelenti azt, hogy epilepsziája van, azonban ha rohamot tapasztalt, azonnal forduljon háziorvosához, hogy megkezdhessék az ok feltárását.
Először az orvosok megvizsgálják, hogy az Ön által tapasztalt rohamok az agyban kezdődnek-e vagy sem. Az egyéb típusú rohamok, például az alacsony vércukorszint vagy szívproblémák által okozott rohamok nem járnak együtt az epilepsziával.
Ha úgy gondolják, hogy epilepsziáról van szó, általában neurológushoz utalják, aki az agyat és az idegeket érintő állapotokra szakosodott orvos.
Nincs külön teszt az epilepszia diagnosztizálására, így ez hosszadalmas folyamat lehet, miközben az orvosok rengeteg információt megvizsgálnak, hogy megtudják, mi okozza a rohamokat. A tünetek gyakran hasonlíthatnak más állapotokhoz, például pánikrohamokhoz, migrénhez vagy ájuláshoz, ezért minden konkrét információ hasznos lehet, amelyet a rohamaival kapcsolatban adhat.
Ide tartozhatnak a következők:
Miután orvosa tisztább képet kapott az Ön által tapasztalt rohamokról, javasolhat néhány vizsgálatot. Ezek segítenek abban, hogy több információt gyűjtsön a diagnózishoz és kizárnak más okokat, de a tesztek önmagukban nem tudják megerősíteni vagy megcáfolni az epilepszia-diagnózist.
Az epilepsziatesztek közé a következők tartozhatnak:
Ha Önnél epilepsziát diagnosztizálnak, számos kezelés áll rendelkezésre, beleértve a gyógyszeres, műtétes és stimulációs kezeléseket. Míg az epilepszia általában nem gyógyítható, a megfelelő kezeléssel sok ember képes kordában tartani a rohamokat, vagy akár teljesen megszüntetni őket.
A kezelési terveket az egyénre szabják, és az életkortól, a tapasztalt rohamok típusától és az esetlegesen előforduló egyéb egészségügyi állapotoktól függenek. Megkérhetik Önt, hogy vezessen rohamnaplót, hogy az orvosok jobb képet kapjanak a rohamokról, és segítsen a legjobb kezelési módot ajánlani. Ez olyan egyszerű információkat tartalmaz, mint például:
A legtöbb epilepsziában szenvedő ember epilepszia elleni gyógyszereket (AED) szed, hogy az agy kémiai szintjeinek megváltoztatásával segítse a rohamok szabályozását.
Az AED-k tíz epilepsziás közül körülbelül hétnél hatásosak. Ha az első AED nem hatékony, az orvosok kipróbálhatnak alternatívákat vagy különböző típusok kombinációját, hogy megtalálják az Ön számára megfelelőt.
Az epilepszia elleni gyógyszerek kapszula, folyadék, tabletta és szirup formájában kaphatók, és általában napi rendszerességgel kell szedni őket. A gyógyszerekkel tapasztalt minden mellékhatást meg kell beszélnie orvosával vagy gyógyszerészével. Az epilepszia elleni gyógyszerek más gyógyszerekre is hatással lehetnek, ezért mindig az egészségügyi szakember felügyelete mellett kell szedni őket.
Ha Önnél nemrégiben epilepsziát diagnosztizáltak, a kezelés megkezdése előtt sok kérdés merülhet fel. Ajánlott ezeket megbeszélni egészségügyi szakemberével – érdemes feljegyezni néhány kérdést az időpont előtt.
Íme néhány példa a kezelésével kapcsolatos kérdésekre:
Azokban az esetekben, amikor az AED-k nem segítettek a rohamok kezelésében, érdemes lehet megfontolni a műtétet. Először vizsgálatokat végeznek annak megállapítására, hogy a rohamokat az agy egy kis része okozza-e, ahol lehetséges a műtét.
Két különböző típusú műtét létezik:
Az epilepszia kezelésére alkalmazott egyéb eljárások közé tartozik a bolygóideg stimuláció (VNS) és a mély agyi stimuláció (DBS).
A VNS terápia során egy kis elektromos eszközt (például pacemakert) ültetnek be a mellkas bőre alá. Elektromos impulzusokat küldenek az agyba a nyakban lévő bolygóidegen keresztül.
Nem valószínű, hogy a VNS teljesen megszünteti a rohamokat, de az agy elektromos jeleinek megváltoztatásával csökkentheti azok súlyosságát és gyakoriságát. Gyakran használják az AED-k mellett.
A DBS hasonló módon működik. Elektródákat ültetnek be az agy bizonyos területeire, ahol az epilepsziás aktivitás megváltoztatja az elektromos jeleket, és segít a rohamok szabályozásában. Ez egy viszonylag új eljárás, amelyet jelenleg csak felnőtteknél alkalmaznak, és további kutatásokat kell végezni annak megértéséhez, hogy mennyire hatásos.
A ketogén diéta (más néven ketogén terápia) egy magas zsír- és alacsony szénhidrát- és fehérjetartalmú speciális orvosi étrend. Néha epilepszia kezelésére alkalmazzák, amikor a rohamok nem szabályozhatók AED-kkel. Emiatt gyakrabban használják gyermekek kezelésére, és kimutatták, hogy egyes gyermekeknél csökkenti a rohamok számát.
Fontos, hogy a gyermekek a ketogén diétát csak gyermekorvos vagy dietetikus szigorú felügyelete mellett kövessék, aki gondoskodhat az étrend gondos kiegyensúlyozásáról.
Azok számára, akiknél az epilepsziát stressz válthatja ki, a testmozgás hasznos lehet más kezelések mellett. Sokan hasznosnak találják a stresszoldó és relaxációs terápiákat, például a jógát és a meditációt.
Az epilepszia okai sokrétűek, ezért nincs egyetlen megelőző módszer, de van néhány egyszerű dolog, amellyel csökkentheti az epilepszia kialakulásának esélyét.
Az epilepsziában szenvedők számára a rohamnapló vezetése hatékony módszer lehet az epilepsziás rohamok megelőzésére, mivel segíthet azonosítani azokat a tényezőket, amelyek nagyobb valószínűséggel váltják ki a rohamot, és ez lehetővé teszi az ilyen helyzetek elkerülését a jövőben.
Bizonyos biztonsági segédeszközök is hasznosak lehetnek a rohamok figyelmeztető jeleinek észlelésében, például a rohamjelző rendszerek, amelyek például figyelik a pulzusszámot és a testhőmérséklet változásait, és figyelmeztetést küldenek, hogy tudassák, hogy segítségre lehet szüksége.
Míg sok epilepsziás beteg jól reagál a kezelésre, az emberek körülbelül 30%-ának vannak olyan kontrollálatlan rohamai, amelyek nem reagálnak a gyógyszeres kezelésre. Emiatt még mindig sok kutatás folyik az epilepsziás betegek új kezelési módjainak feltárására.
A tudósok például azt vizsgálják, hogy miért más a génaktivitás az epilepsziás betegek esetében6, és olyan új molekulákat7 kutatnak, amelyekből potenciálisan új epilepszia elleni gyógyszereket lehet kifejleszteni. Ezek az eredmények kulcsfontosságúak lehetnek abban, hogy új gyógyszereket fedezzenek fel olyan emberek számára, akiknek rohamai nem reagálnak a jelenlegi kezelésekre.
Epilepszia
Epilepszia
Csatlakozzon levelezőlistánkhoz
Kérjük, jelentkezzen be a hitelesítő adataival!
Nincs fiókja? Regisztráció
